Jelentkezem ismét, mivel ma van kis időm és nyugalmam bejegyzést írni.
05.18. Hétfő
Hétfőn, azaz tizennyolcadikán a gerolzhofeni gimnázium megtekintésével kezdődött a nap. Egy nem túl szép, hetvenes évekbeli, a magyar panelházakra emlékeztető épület, szerintem a külső kinézetét meghazudtolóan jó bensővel.
Tettünk egy kört benne, egy-két órára is betértünk az igazgató, Tebbe úr vezetésével. Ezen a képen éppen egy hatodikos biológia órát zavarunk meg:
A gyerekek éppen a cseresznyefa virágáról tanultak, és nem bánták, hogy beköszöntünk kicsit. A gerolzhofeni gimnáziumról azt érdemes tudni, hogy a 10-16 éves korosztályok tanulnak itt, vagyis az 5.-10. évfolyamok. A 11-12. osztályosok a gaibachi kastélyban levő anyaiskolában fejezik be tanulmányaikat.
Az iskolai séta rövidnek bizonyult, néhányan közülünk szerettek volna ténylegesen ott is maradni egy-két órán, ami viszont az idő rövidsége miatt nem volt lehetséges.
A suli megtekintése után városnézés következett, hivatásos idegenvezető segítségével, amelynek során sokat megtudtunk a város történetéről, és még többet fényképeztünk.
Ez a Steigerwald-Dom, Gerolzhofen katolikus temploma.
Hallgatjuk az idegenvezetőt, aki sok érdekes dolgot mesélt a városka történetéről.
Csoportkép, amin elvileg mindenki szerepel :-)
Déltájban a város polgármestere, Krammer asszony köszöntött bennünket a tanácsháza szép régi földszinti termében, majd ki-ki elindult ebédelni, vagy a vendéglátókhoz, vagy pedig az iskola menzájába.
A menza kellemes volt, két naponta változó és hat minden nap kapható ételből lehet választani, ami mindent elmond... csábító lehetőségek! Az is igaz viszont, hogy mindezekért ott, helyben fizetni kell, kb. 1 és 3 euró közti összegeket fogásonként. Ennyiért viszont már megéri egész komoly választékot fenntartani.
A kantin szép új, nemrég épült, mivel az iskolarendszerben átálltak a 13 éves képzésről a 12-esre, és némely napokon a tananyag mennyisége miatt délután is órákon vannak a gyerekek. Ehhez viszont az iskolának kötelező ebédszolgáltatást nyújtani.
Némelyek maradtak a rántotthús jellegű étkeknél, mások főtt ételt fogyasztottak, amint a képen is látható :-)
Az evészet után ki-ki szétszéledt kicsit a városban, a vendéglátó gyerekek, szülők vagy saját maga szervezésében. Délután kettő körülre beszéltük meg, hogy csapataink beveszik és elfoglalják a GeoMaris nevű fürdő- és pihenőintézetet. Mivel a szervezők elláttak mindenkit két darab belépővel, szinte mindenki el is jött: nemsokára megszálltuk a helyet.
Nagy népszerűségnek örvendett a toronyugró medence, amibe egy max. 5 méteres ugrótoronyról lehet beleugrani.
.jpg)
A csúszdát szintén ki kellett próbálni, meglehetősen nedves mivolta miatt nem készült belül kép, viszont az érkezési medence sok vidám pillanatot szerzett mindenkinek.
A kinti idő ugyan nem volt felhőtlen (sőt!) de igazán nem volt rossz: szárazak ugyan nem maradtunk, de nem az eső miatt.
Mindenki jól érezte magát, legalábbis a vélemények alapján így gondolom.
Érkezés a csúszda végén, néha elég viccesen :-)
Robi és a lányok épp megérkeznek
Eleinte senki sem akart beugrani; a legmagasabb torony 5 méteres, a víz mélysége 3,80.
Zsolti a vízbe érkezik: elég nehéz volt pontosan elkapni a pillanatot.
